Tartáshibák - rossz testtartások

2006.07.17.,

Tartáshibákról, tartásjavításról. Tippek a problémák elkerülésére.

Mik is azok a tartáshibák?

A gerincoszlop még aktívan korrigálható, fiziológiás helyzettől való eltéréseit nevezzük összefoglaló néven tartáshibáknak. Az idáig vezető okok különbözőek lehetnek a rossz tartási szokásoktól kezdve egészen a kötőszöveti, vagy izomgyengeségig. Az elsődleges tartáshibák esetén még nem áll fenn kimutatható csontos, vagy lágyrészelváltozás.

A gerincoszlopunk életünk során több funkció ellátására hivatott. A gerincvelő védelme, az izmok eredési és tapadási helyének biztosítása, a mellkas és a fej tartása, mozgatása mind- mind ezek közé tartozik. A feladatok különbözőségéhez igazodva, gerincoszlopunk részei is különbözőképp épültek fel. Összességében 33-34 csigolya vesz részt a csigolyaoszlop felépítésében. 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki különálló és 4-5 összecsontosodott, a keresztcsontként majd néhány farokcsontként funkcionáló csigolyáról beszélhetünk.
A gerincünk nagymértékben felelős a mellkasunk, törzsünk stabilitásáért, de a feladatot nem egyedül látja el. A csigolyákat összekapcsoló Ízületi tokok, szalagok, izmok szintén részt vesznek a munkában. Egy rossz testtartás, egészségtelen és túlterhelő mozdulatok bizonyos idő elteltével károsítják ezeket az összetartó struktúrákat, ami a stabilitás minőségének csökkenéséhez vezet. Bizonyos izmok többletmunkára kényszerülnek, míg mások “alszanak”, a csigolyák közti kisízületek és porckorongok egyenetlen terhelésnek lesznek kitéve. A következmények idő előtti kopások, elhasználódás és sérülések lehetnek.

A tartáshibák többsége már gyermekkorban kezd kialakulni. A gyermekkori csigolyák még nagyon érzékenyek a különböző erőbehatásokra, főként egyoldalú terhelésekre. A mozgásszegény életmód, a helytelen terhelések mind hatással vannak a későbbi tartás kialakulására. Az egyoldalú megnövekedett terhelés következménye lehet az érintett oldal gyorsabb csontosodása, miközben a másik oldal még a növekedési fázisban van.A testtartás nem egy fixált jellemző, hanem a törzsizomzat segítségével bármikor változtatható.

Minden embernek megvan a saját magára jellemző tartása, amit egészséges, aktív neutráltartásnak nevezünk. Ebben a helyzetben a tartásért felelős izomzat a lehető legkevesebb igénybevételnek van kitéve. Tartási gyengeségek általában izomgyengeségek következtében lépnek fel, ahol a mozgásszervrendszer olyan passzív tartóelemeire mint pl. a szalagok, többletterhelés hárul majd idővel károsodáshoz vezet.

A tartáshibáknak különböző formáit ismerjük. Léteznek egyszerűbbek valamint több tényező összetettségéből kialakultak is. A legfontosabbak ezek közül a fokozott lordózis, a kyphosis, a scoliosis.

A tartási hibák említésekor különbséget kell tennünk:

tartáshibák: funkcionális hibák, amelyek célzott gyakorlatokkal megszüntethetők, általában mozgáshiány következményei tartáskárosodások: nem visszafordítható strukturális elváltozások, amelyek következményei célzott gyakorlatokkal enyhíthetők, de az alap elváltozások nem megszüntethetők. Általában gyermekkorban alakulnak ki.

Mindennapi tartási helyzetek:

Állás:
Az anatómiai dupla “S” alaknak köszönhetően a gerincoszlopra egyenletes terhelés jut.

Ülés:
Az egyes porckorongokra pontszerűen többletterhelés jut ami főként a derékszakaszon kifejezett, valamint az előrehajlott testhelyzet következtében (ülőmunka) a felső szakaszon elhelyezkedő porckorongoknál nyomásemelkedés figyelhető meg. Hosszú ideig tartó ülés a porckorong tápanyagellátásának zavarához vezet, majd ennek alapján a későbbiekben degeneratív elváltozásokhoz.

A fokozott kyphosis esetén a háti csigolyák anatómiai görbülete a hátrafelé kifejezettebbé válik. Az idáig vezető okok nem csak a tartási rendellenességek, hanem betegségek mint pl. a Scheuermann kór (csigolyák ék alakú elváltozása növekedési zavar következtében), Bechterew kór (csigolyák kóros összecsontosodása), valamint idősebb korban csontritkulás is lehetnek.

A fokozott lordosis az ágyéki csigolyák nagyobb mértékű előrefelé görbült helyzetét jelenti. Előfordulása általában statikai eltérések következtében, mint pl. túlsúly, terhesség, stb. jellemző. Ártalmatlanabb, de következményei miatt sok esetben fájdalmasabb elváltozás, mint a fent említett kyphosis.

A scoliosis a tartáshibák komolyabb részét képviseli. Korunkban már népbetegségként tartják számon. A gerincoszlop oldalirányú görbületét jelenti, ami a csigolyák csavarodásával jár együtt. Bővebben “A diagnózis: gerincferdülés” sorozatban olvashat a betegségről.

Néhány tipp a helytelen testtartások és következményeik elkerülésére:

- kerülje a hosszú egyoldalú terheléseket (ülés, állás, erőlködés), váltogassa többször a munka és nyugalmi helyzeteket
- nyújtózkodjon többször napközben (láb, kar, törzs), amennyiben ülő munkát végez, próbáljon meg többször felállni, néhány lépést tenni és váltogatni az ülőhelyzeteket. A megfelelően szék megköveteli a jó tartást, figyeljen a szék kiválasztásánál.
- amennyiben álló munkát végez próbálja a lábak terhelését váltogatni, egyenletesen elosztani és néhány lépést akár egy helyben is időközönként tenni
- állítsa be a magának megfelelő magasságba munkaeszközeit. Mind álló, mind ülő munkánál fontos, hogy az alkar könyökben 90 fokos hajlított helyzetben, kényelmesen, a munkaasztalon lehessen, a munka elvégzéséhez ne kelljen előre görbült helyzetet felvenni.
- kerülje a a stresszt, nagyon gyakran a nyaki és vállproblémák felerősítőjeként szerepelhet. kerülje a nehéz tárgyak emelését. Amennyiben elkerülhetetlen, figyeljen az alábbi alapszabályokra:
* a terhet a testhez közel tartva emelje
* ne derékból hajolva, hanem térdhajlításból indulva emeljen ( a térd lehetőség szerint ne kerüljön a lábujj vonala elé)
* törzscsavarást emeléssel egy időben ne végezzen

- gytinfo -