Egy 2011-es lengyel tanulmány (Joint hypermobility in children with idiopathic scoliosis, Dariusz Czaprowski, Scoliosis 2011, 6:22) kimutatta, hogy a gerincferdüléses gyerekek több mint fele ízületi hipermobilitással, vagyis ízületi lazasággal rendelkezik. A kutatásban résztvevő gerincferdüléses páciensek 51,4%-ánál, míg a kontroll csoport 19%-ánál mutatták ki az eltérést.

Egy 2011-es lengyel tanulmány (Joint hypermobility in children with idiopathic scoliosis, Dariusz Czaprowski, Scoliosis 2011, 6:22) kimutatta, hogy a gerincferdüléses gyerekek több mint fele ízületi hipermobilitással, vagyis ízületi lazasággal rendelkezik. A kutatásban résztvevő gerincferdüléses páciensek 51,4%-ánál, míg a kontroll csoport 19%-ánál mutatták ki az eltérést.

Általános ízületi hipermobilitásról beszélünk, ha a kis és nagy ízületek mobilitása nagyobb az átlagosnál, de nem áll a háttérben semmilyen megbetegedés. Lazaságnál károsodhat a helyzetérzékelés, ízületi fájdalmak léphetnek fel, valamint fizikai aktivitásnál nagyobb a lágyrészek sérülésének veszélye. Az ízületi hipermobilitás a következő tünetekkel együtt fordulhat elő: derékfájás, elülső térdfájdalom, lábfájdalom, lúdtalp, bokasüllyedés, tartáshiba, gerincferdülés.

Mozgásvizsgálat során többféle módszer segítségével mérhetjük fel, hogy a gyermek ízületei mennyire lazák. Az úgynevezett Beighton skála használatakor, megvizsgáljuk, hogy a páciens nyújtott térddel történő előrehajláskor le tudja-e érinteni tenyerét a földre, kisujja 90 fokban hátrafeszíthető-e, hüvelykujja az alkarjához húzható-e, valamint a könyök- és térdízület mennyire feszíthető túl. Ha az 5 pontból 4 pozitív értékelést kapott, ízületi hipermobilitásról beszélhetünk. A kutatás során kimutatták, hogy a háti gerincre lokalizálódott görbületű gyermekek lazábbak, mint akiknek a háti és deréktáji területen is van görbületük. Az ízületi lazaság nem függ a görbület hosszától, a görbület és csavarodás mértékétől, a nemtől, illetve kortól, bár a kor előrehaladtával a lazaság jelei csökkennek.

Az ízületi lazaság nem egy betegség, gerincferdülés esetén azonban befolyásolhatja a terápiát. A terápiás elemek kiválasztásánál mindenképpen figyelembe kell vennünk. A kezelés, gyógytorna során a túlzott mértékű nyújtó, mobilizáló gyakorlatok alkalmazása ez esetben nem ajánlott, hiszen ezzel az egyébként is lazább struktúrákat a gerincferdülés miatt megváltozott lefutású, gyengébb izmok nem fogják tudni megfelelően megtartani, illetve korrigálni. Ilyenkor a stabilizáló gyakorlatok kapnak nagyobb hangsúlyt, természetesen a deformitások korrigálását követően.