Minden sportágnál megfigyelhetőek jellegzetes sérülésformák. Focistáknál a térd szalagrendszere, teniszezőknél a könyök, vízilabdásoknál a válltájék válik leggyakrabban érintetté. Ilyen jellegzetes sérülési terület a kajakosoknál is megfigyelhető. Gyakori „áldozata” ennek a sportnak a gerinc és annak különböző alkotó elemei. Sajnos gyakran az akut panaszok, főleg ha rendszeresen ugyanazt a területet érintik, átalakulnak krónikussá és akár súlyos, maradandó károsodáshoz, funkcióvesztéshez is vezethetnek.

Kajakosoknál a fő problémát két tényező okozza. Egyik, a kajakozás során felvett testhelyzet és az ebben a testhelyzetben végzett sportspecifikus mozgás, mely nyíróerővel hat a gerincre (főleg az ágyéki szakaszon). Másik tényező az edzések felépítéséből, gyakorlatanyagából adódik. Az erősítő edzések során azokra a nagy, felületes izmokra fektetik a hangsúlyt, melyek a sportmozgásban vesznek részt, míg a mély stabilizáló izmok edzését elhanyagolják. Ezen izmok funkciójára pedig legalább akkora szüksége van a sportolónak, mint a felületes izmokéra. Kajakozás során a sportoló úgynevezett labilis egyensúlyi helyzetben van és igyekszik a külső erőbehatások ellenében megőrizni egyensúlyát, miközben a sportmozgást is végrehajtja.

Az egyensúly megőrzésében kulcsszerepe van a gerinc körüli stabilizáló mély kis izmoknak. Ezek az izmok segítik a csigolyák egymáshoz képesti stabilitását, illetve ezáltal az egyensúly megtartásában is oroszlán részük van. Ha ezeknek az izmoknak az állapota nem megfelelő- gyengék, vagy túledzettek- nem lesznek képesek funkciójukat kielégítően ellátni, és így a stabilitás is megbomlik. Ilyenkor a felületes izmok kapcsolódnak be a stabilizálásba, de ez nem optimális, ugyanis sem a stabilitást nem tudják biztosítják, sem a sportmozgást nem tudják megfelelően végre hajtani. Ez az állapot könnyen vezet különböző izomhúzódásokkal járó sérülésekhez.

Egy ideig a szalagok is igyekeznek a csigolyák közti stabilitás megőrzésében részt venni, de „erejük” véges. Ha ez a védő vonal is megszűnik a csigolyák egymáshoz képest a normáltól nagyobb mértékben mozdulhatnak el. Ez már egy előre haladott állapotot jelez, ami azonban sajnos nem ritka eredménye a kajakozásnak.

Az elváltozást fájdalom kíséri, ami az érintettek fő panasza. A gerinc anatómiai felépítéséből adódóan jellemzően a deréktájékon jelentkeznek a tünetek. Azon a szakaszon,ahol az ágyéki és a keresztcsonti gerincszakasz találkozik, a homorulat hirtelen átvált domborulatba és az itt ható erők (gravitációs erő, testsúly), a csigolyák egymáshoz képest történő túlcsúszását vetítik előre. Ha az itt lévő stabilizáló izmok sérülnek, vagy nem elég erősek, akkor nincs, ami megakadályozza ezt a fajta előre csúszást.

A probléma kialakulásának megelőzésére a legjobb módszer a gyógytorna tárgykörén belül a gerinc körüli izmok megerősítése, úgynevezett izomfűző kialakítása. Elsődleges feladat az izmok normál állapotának helyreállítása. A megnyúltak erősítése, a zsugorodottak nyújtása. Ezt követi az izmok célzott tréningje, az ellátandó normál működésük visszenyerése érdekében. Kajakosoknál a stabilitás megőrzése a cél. Ennek érdekében gyakran dolgozunk instabil felszínekkel, ilyen jellegű tréning során, mely aktiválja a mély izmokat. Nagyon fontos a fokozatosság, a feladatok nehézségének dozírozása, ugyanis nem az a célunk, hogy mi is túlterheljük az izmokat, hanem, hogy felkészítsük a rájuk váró feladatokra és ellenállóvá tegyük az őket ért behatásokkal szemben. Amennyiben lépésenként emelünk a feladatok nehézségén, az érintett egyén állapotának megfelelőlen, úgy olyan izomrendszert kapunk, mely képes lesz megbirkózni a rá háruló feladatokkal. Ezáltal lehetőség nyílik a sérülések számának, és mértékének csökkentésére, valamint a sorozatos sérülésekből adódó panaszok elkerülésére.