Ha az idegszál valahol a lefutása mentén nyomás alá kerül bizsergést, zsibbadást, különböző megjelenésű kisugárzó fájdalmat (húzó, égő) érezhetünk. Ez annak a jele, hogy az ideg tápanyag- és vérellátása a nyomás miatt nem megfelelő. A kellemetlen érzéssel együtt az ideg által beidegzett izmok gyengülhetnek, bizonyos reflexek változhatnak, illetve a bőr egyes területein az érzés módosulhat. Ha a nyomás fokozott mértékű, megszűnhet az ingerületvezetés, és az ideg által ellátott izom, illetve izmok működésképtelenné válhatnak.
Az idegszál a gerincvelőből ered és különböző csontos és lágyrész „alagutakon” halad keresztül a végtag felé, majd a végtagon lefelé. Az ideget körülvevő úgynevezett mechanikai környezet számtalan helyen gyakorolhat külső nyomást az adott idegszálra. A nyomást, irritációt gyakorló képletek a következők lehetnek: egy kiboltosuló porckorong, meszes felrakódások a csigolyákon, feszes izmok, az első borda, a keresztcsont, feszes szalagok stb. Bizonyos fokig az ideg természetesen tolerálja a környezet által kifejtett nyomásokat, illetve húzást. Amennyiben azonban a nyomás, húzás mértéke nagyobb fokúvá válik, vagy sorozatosan ismétlődik, a szervezet bizsergéssel, zsibbadással, fájdalommal fog reagálni.
A gyógytornakezelés alkalmával az első vizsgálat során már a páciens által felvett testhelyzet is árulkodó lehet a gyógytornász számára. Erős fájdalom esetén önkéntelenül egy védekező helyzetet választunk, hogy tehermentesítsük az adott végtagot, illetve érintett idegszálat. Ilyen tartás lehet felső végtagi probléma során a fej tetejére helyezett kar, valamint a könyök alulról történő megtámasztása a másik kézzel. Alsó végtagi érintettség esetén a láb tehermentesítése, kifelé fordítása, esetleg egy kis terpeszben állás lazíthatja el a fájdalmat okozó ideget.
A vizsgálatot egy részletes kikérdezéssel kezdi a gyógytornász, ami során a fájdalom jellege, lefutása és kiterjedése alapján arra utaló információkat gyűjt, hogy melyik idegszál, illetve annak melyik része kerülhetett nyomás, illetve irritáció alá. A tünetek viselkedése alapján eldönti mely neurológiai és neurodinamikai tesztekre lesz szükség a kezelést megelőzően.
A vizsgálatot követően megkezdődik a terápia, mely gyakran először az első kilépési terület, vagyis az adott gerincszegmens (csigolya) manuálterápiás mobilizálásából áll. Ezt követően a terapeuta visszaellenőrzi a pozitív teszteket és rákérdez a lehetséges szubjektív változásokra. A kapott válaszok tudatában mérlegelhető, hogy a terápia hogyan folytatódjon. Mivel az idegszál lefutása mentén számos helyen kerülhet nyomás alá, lehet, hogy minden egyes területet végig kell vizsgálni és kezelni, további mobilizációkkal, izom lazításokkal, akár elasztikus taping kiegészítő alkalmazásával. Ez természetesen több alkalom során történik. Ha a fájdalom csökken, a tesztek eredménye javul, a kezelés kiegészül az úgynevezett neurodinamikai csúsztató gyakorlatokkal, mely segít helyreállítani az adott idegszál és környezete közötti egyensúlyt. A terápia mindenképpen komplex, különösen, ha a probléma régóta áll fenn. Kitartó gyakorlással ideális esetben a tünetek csökkenthetők, megszüntethetők.