Mint minden más betegségnél, az osteoporosisnál is igaz, hogy a gyógyuláshoz vezető út első lépése a betegség előrehaladásának megállítása, aminek alapját a korai felismerés és a specifikus célzott kezelés jelenti.

A specifikus kezelés egyszerre több célkitűzést foglal magába. Az első és legfontosabb cél a csonttörésekből eredő fájdalom csillapítása, hiszen a fájdalomból (és az újabb eséstől fakadó félelemből) adódóan a páciensek gyakran -egyébként indokolatlanul hosszú- ágynyugalomra ítélik magukat, fokozottabban kitéve csontjaikat az inmobilizáció okozta további csontvesztésnek. Emellett rendkívül fontos a további csonttörések elkerülése is. A combnyaktörés a túl hosszú gyógyulási idő, az egyéb törések pedig a következményesen kialakuló rokkantság miatt veszélyesek. A csontvesztés folyamatos feltartóztatását, részben gyógyszeres terápiával-, illetve nem gyógyszeres kezelésekkel, valamint a további esések számának redukálásával lehet elérni. Fontos megemlíteni, hogy szekunder osteoporosis esetén az aránytalan csontvesztést elôidézô kórok kezelése elengedhetetlen az antiporotikus terápia sikeréhez.

Az osteoporosis kapcsán leggyakrabban kialakuló törések:
A csigolyatestek beroppanása bekövetkezhet emelésre, rossz mozdulatra, esések miatt, de köhögésre, tüsszentésre, esetleg spontán is előfordul. A beteg olykor erőteljes fájdalmat tapasztal, de gyakoribb, hogy fájdalommentes vagy csak enyhe fájdalom kíséri, így észre sem veszi a törést. Ilyenkor a beteg magasság csökkenése, a bordaívek és a csípőlapátok közötti távolság csökkenése, az aránytalanul hosszú végtagok, a gömbölyű hát, vagy a hasfal megereszkedése lehet figyelemfelkeltő jel. A csigolya törését Rtg felvételen a téglatest alakú csigolyatestek bikonkáv elvékonyodása jelzi.

A csuklótörések elesést követően jönnek létre, amikor a páciens testét védve a zuhanástól egy automatikus kitámasztással reagál. Maga a törés a páciens életkilátásait tekintve nem jelent veszélyt, azonban az életminőséget (tisztálkodás, étkezés, öltözködés) jelentősen rontja.

A csípőtáji törések jelentik az osteoporosis legnagyobb rizikóját. A friss törés jelei az erőteljes fájdalom mozgatásra és nyugalomban, a végtag kifelé fordult helyzete, alakváltozása, duzzanata illetve rövidülése. Legnagyobb veszélye, hogy gyakoriak a törést követő szövődmények (tüdőgyulladás, tüdőembolia, mélyvénás trombosis, szívelégtelenség) amik már közvetlenül az életet veszélyeztetik. Ezért a páciensek mielőbbi mobilizációja gyógytornával, valamint a gyógyszeres trombosismegelőzés kiemelt fontosságú.

Gyógyszeres kezelés:
A csontritkulás elleni gyógyszeres kezelés célja a csontanyagcsere normalizálása, valamint a fájdalom csillapítása. A modern gyógyszeres terápia két oldalról támogatja a csontállomány optimalizálását. Egyrészről csökkenti a csontlebontó sejtek működését, másrészt a csontfelépítést serkenti.
Fájdalomcsillapítóként többféle gyógyszer ismeretes, legpraktikusabbak a külső bedörzsölők, melyek nem csak a csonttörések okozta fájdalmat, hanem hideg-, vagy meleg érzetet keltő hatásuk révén a környező izmok feszülését is csökkentik. A gyógyszeres terápia hatását rendszeres kalcium szedéssel és a beépülést segítő D-vitamin kúrával egészítik ki.
A nők változó kori csontritkulásának megelőzésében és a már kialakult állapot kezelésében hormonpótló kezelések is alkalmazhatók.

Nem gyógyszeres kezelés:
A nem gyógyszeres eljárások közül a csontritkulásspecifikus gyógytornának kiemelt jelentősége van. Tény, hogy a naponta végzett izomerősítés az osteoblastokra (csontépítő sejtek) stimuláló hatással bír, így csökkenti a csontvesztést. A kontrollált körülmények között kivitelezett egyensúly-, és koordinációfejlesztő gyakorlatoknak az esések megelőzésében van fontos szerepe. A csontritkulás következtében kialakult deformitásokra (előrehelyezett fejtartás, gömbölyű hát, merev, előre eső vállak) korrekciós gyakorlatokkal hatunk. Mindez nemcsak az esztétikum, de a következményes fájdalmak, a látótér csökkenés talaján kialakuló esések, valamint a megváltozott biomechanikai terhelések miatt kialakuló újabb csonttörések megelőzésében is fontos.

Segédeszközök:
A szabad mozgás támogatására különböző segédeszközök használatosak. A bot, ill. a járókeret használata biztonságot ad, a derekat körülvevő fűzők pedig fokozottabb megterhelés esetén stabilizáló szerepet töltenek be. Fontos megemlíteni, hogy a fűzők csak a fokozott fizikai terhelés idejére alkalmazhatók. Tartós viselésük “lustává teszi”, elgyengíti a törzset stabilizáló izmokat. A ház különböző részein elhelyezett csúszásgátló gumiszőnyegek és kapaszkodók az esések megelőzésében nyújtanak segítséget.

Prevenció:
A prevenció (megelőzés) alapja a fiatalkorban elért lehető legmagasabb csúcscsonttömeg kialakítása, amely egészséges életmóddal, Ca és D-vitamin bevitellel, de leginkább a test edzésével érhető el. A csont élő szövet, a fokozottabb terhelésre erősebb csont keletkezik, ugyanis a csontépítő sejtek működésének alapvető ingere a mozgás. A lányoknál 11 és 14 éves kor tájékán, fiúknál kicsit később 13. és 17. életév között fejlődik ki a csonttömeg nagy része, így erre az időszakra érdemes a mindennapok szerves részévé tenni, illetve megszerettetni a testmozgást. A megfelelő sportnem kiválasztásánál érdemes előnyben részesíteni a gerincet függőleges irányban terhelő sportokat, pl.: futás, kosárlabda, röplabda, kézilabda. A tudatosság a sport intenzitásának (hobbi-, vagy élsport) megválasztásánál is ajánlott. Extrém terhelés kapcsán, fiatal nőkön olyan hormonális elváltozások következhetnek be, amelyek a menstruáció rendszertelensége, vagy elmaradása mellett a csontritkulás veszélyét is növelik.

Idősek prevenciója:
Mint ahogy azt már a korábbiakban említettem a mozgásterápia időskorban, sőt a már kialakult betegségnél is jótékony hatással bír. Soha nem elveszett dolog közbelépni a betegség előrehaladásába, hiszen annak ellenére, hogy a csontritkulás nem fordítható vissza maradéktalanul, az állapot szinten tartása az életminőséget alapvetően befolyásolja. Az időskorban végzett gyakorlatok célja a csontanyagcsere normalizálása, a kialakult ortopédiai deformitások, illetve a testtartás korrekciója, az egyensúly fejlesztése és az esetleges törésekből való felgyógyulás esélyének növelésére a cardiopulmonaris edzettség és izomerő fejlesztése. A napi gyógytornán kívül egy kiegészítő sport rendszeres űzése szintén a prevenciót szolgálja. Ideális elfoglaltság a napi séta, lassú kocogás, túra, tánc.

Példa gyakorlatsor:
Vastag tornaszőnyegen hanyatt fekve a lábak talpon vannak, karok a törzs mellet. Fejtetője hátsó részével nyújtózzon jól meg, próbálja minél hosszabbra nyújtani gerincét, miközben derekát, tarkóját, vállait igyekezzen a szőnyegbe szorítani, karokkal a lábak felé nyújtózni. Tartsa meg a helyzetet 5 mp-ig, majd lazítson.
- Derekát leszorítva, tartva próbálja váltva elemelni a talpakat a talajtól.
- Egyik lába maradjon talpon, a másikat húzza be hasához. Szorítsa le a derekat, majd nyújtsa ki behúzott lábát a levegőbe és a derék lesimítottságára vigyázva biciklizzen a megemelt végtaggal. Ismételje meg a másik oldalon is.
- Az előbbi pozíciót beállítva nyújtsa ki egyik lábát a levegőbe és csak a csípőt mozgatva, a derék leszorítottsága mellett emelgesse nyújtva a végtagot. Ismételje meg a másik lábbal is.
- Tovább tartva a pozíciót próbáljon a levegőbe nyújtott lábbal csípőből körözni.
- Mindkét lábát talpra téve próbálja a térdeket lassan jobbra majd balra kidönteni - az enyhén feszülő helyzetet 5mp-ig tartsa, majd lassan mozduljon az ellenkező irányba.
- Lábakat talpon nyugtatva, karokat a törzs mellett tartva emelje medencéjét a levegőbe, feszítse farizmát, hasizmát, majd lassan engedje le a medencét.
- Megemelt medencéjével további apróemeléseket végezzen, anélkül, hogy lerakná a medencét.
- Próbáljon egy helyben lépkedni, miközben medencéjét a levegőben tartja.
- Négykézláb helyzetben a csuklót egyenesen tartva öklein támaszkodva egyik kart előre, az ellenoldali lábat pedig hátrafelé nyújtsa, közben feszítse a comb-, far-, és hasizmait, állát húzza be, tarkóját nyomja hátra. Tartsa a megemelt helyzetet, majd váltson oldalt.
- Az előbbi pozíciót beállítva próbáljon vállból körözni karjával. Közben tarkóját, háta közepét, derekát tartsa végig kisimítva.
- Az előbbi pozícióban, ellentétes kart lábat megemelve tartva próbáljon csak csípőjét mozgatva az alsó végtaggal körözni. Háta, dereka végig egyenes legyen, fejét ne lógassa.
- Ellentétes kart lábat megemelve hajlítsa könyökét és térdét és lassan érintse össze őket hasa alatt, majd nyújtsa őket ismét a levegőbe.

A feladatokat lassan, pontosan végezze, ügyelve a korrigált testtartásra. Kerülje a hirtelen, lendületes mozdulatokat!