Azoknál a pácienseknél, akik cervicalis neuropathiában szenvednek és manuális technikákat, valamint aktív gyakorlatokat tartalmazó kezelésben részesülnek, a kiegészítő nyaki trakciók semmi további javulást nem okoznak.

Erre az eredményre jutottak Ian Young és kollégái a fizioterápiás ügyosztályról Richmond-ból. A kutató multicentrikus tanulmányban vizsgálta, hogy az alapkezelést kiegészítő intermittáló nyaki trakcióknak milyen hatása van a cervicalis discopathiás páciensek fájdalmára, funkciójára és korlátozottságára. Ehhez véletlenszerűen osztott be nyolcvanegy tesztalanyt két csoportba. Mindkét csoport manuális terápiát és feladatokat kapott. Az egyik csoport pedig kiegészítésképp tizenöt perc nyaki trakciót kapott kezelésenként. Ezekben az esetekben a páciensek a hátukon feküdtek, nyakuk kb. tizenöt fokban flektált volt. Az alkalmazott trakció ereje kilenc és tizenöt kilogramm között volt. A többi tesztalany ezalatt trakciókat kapott, ahol a húzóerő jóval kevesebb volt. Ezek az eljárások négy hét alatt mindig hetente kétszer történtek meg. Több más paraméter mellett az eredményeket egy numerikus fájdalomskála, egy páciens specifikus funkcióskála, és egy nyaki rokkantsági index jellemezte. A kutató a tanulmány elején, valamint a második és negyedik héten is begyűjtötte az adatokat.

Noha Young és csapata kettő és négy hét után minden páciensnél az eredmények szignifikáns javulását rögzítette, a csoportok eredményei között nem volt különbség.
A kutató jövőbeli kutatásokat javasol annak vizsgálatára, hogy a trakciók esetleg más dózisban hatásosak lehetnek-e.


Kommentár

Young és kollégáinak eredménye alapján azoknál a pácienseknél, akik cervicalis radiculopathiában szenvednek logikusnak tűnt lemondani a nyaki gerinc manuális trakciójáról. Azonban felmerül a kérdés, mennyire használ az ál-trakció, ami pusztán intenzitásában különbözik más trakcióktólktól, és ezzel az eredményt elferdíti. Továbbra is figyelembe kell venni, hogy egy megtartott trakcióvalval a terapeuták más eredményt érhetnek el, mint egy intermittálóval. Továbbá az is tisztázatlan maradt, hogy a tiszta trakciók kiegészítő eljárások nélkül mennyiben befolyásolnák az érintettek panaszait. Bizonyára érdekes lenne további tanulmányokban ezeket a gondolatokat is felülvizsgálni. A jelen eredmények alapján a fizioterapeutáknak állandóan kritikusan kell reflektálniuk az elért eredményekre (kritikusnak kell lenniük magukkal szemben) hogy pácienseiknél a trakciók használata valóban a panaszok enyhüléséhez vezet-e.