A gerincferdülés igen komplex módon befolyásolja a mellkas anatómiai felépítését. A növekedés során a bordakosár és a háti gerincszakasz változásai hatással vannak a mellkasi szervekre, ezáltal a szívre és a tüdőre, különösen a tüdőlebenyekre. Ennek következtében, ha a mellkas nem tud normális mértékben fejlődni, elégtelen lesz a hely a tüdőléghólyagok növekedésére, és felnőttkorban akár következményes tüdőbetegségekhez vezethetnek.

A gerincferdülés sokféle változással lehet a tüdőfunkcióra. Kisebb mértékű görbület esetén általában fájdalom- és tünetmentes. A legtöbb kutatás - amely gerincferdülés tüdőkárosító hatásait vizsgálta - egyetért abban, hogy ha a gerincferdülés mértéke meghaladja:
- a 90 Cobb fokot, nagyban hajlamosít szívelégtelenségre,
- a 50-60 Cobb fokot, légzésfunkciós károsodások mutathatók ki.
A tüdőfunkcióbeli eltérések főként restriktív (a tüdő csökkent tágulékonysága) jellegűek.

Az idiopathiás gerincferdülés kórélettana és hatása a légzésfunkcióra
Más alapbetegség hiányában a 70 Cobb fok alatti gerincferdülés kevés légzési eltérést vált ki mind a tünetek, mind a panaszok tekintetében. Azonban a gerincferdülést összefüggésbe szokták hozni a restriktív tüdőbetegségekkel, miszerint csökkent tüdőtérfogatot okoz - ez úgy nyilvánul meg, hogy a légzésfunkciós vizsgálaton csökkent a teljes tüdőkapacitás. Azonban a gerincferdülés számos egyéb módon befolyásolhatja a légzésfunkciót.
A korlátozottságot befolyásolja a gerincferdülés mértéke (Cobb fok), a görbület elhelyezkedése, illetve az oldalirányú, háti görbület csökkenésének mértéke. A görbület fokértéke mellett igen fontos tényező a görbület elhelyezkedésének szintje és a rotáció (elfordulás) mértéke. Minél magasabban helyezkedik el a görbület, annál jobban nyomja a tüdőt a bordakosár. Az elfordulás mértéke oldalra tolja a bordákat a gerinc középpontjához képest, amely így a tüdőt szintén torzítja. Csökken a mellkasfal mechanikája, ezáltal a tüdőkapacitása sem megfelelő. A bordakosáron eredő és tapadó izmok sem tudnak, ezáltal megfelelően működni. Amennyiben állandósul az adott tüdőterület átlélegzésének hiánya és az atelektázia (légtelen tüdőterülete), tüdősorvadás és további tüdőtérfogat csökkenés léphet fel.
A légzőizmok 'gyengesége' is felléphet, hiszen a rekeszizom lefutásának íve is eltér a normálistól - megcsavarodik a görbület miatt -, így kevésbé hatékonyan tud működni. A bordaközi izmok lefutása és működésük hatékonysága is megváltozik az elcsavarodás miatt. A légzési minta súlyos gerincferdülés esetén nem csak nyugalomban, terhelés alatt, hanem alvás során is megváltozik. A légzési frekvencia általában magasabb és a légzési térfogat kisebb a normál értékekhez képest.

Légzésfunkciós vizsgálatok idiopathiás gerincferdülés esetén:

Légzési térfogatok
A légzési térfogatok méréséhez spirometriás vizsgálatra van szükség, amellyel megmérhető a teljes tüdőkapacitás (VC), illetve a forszírozott vitálkapacitás is (FEV). Az értékek könnyedén megmérhetőek egy műszer segítségével (spirométer), így a páciens utánkövetése is egyszerű. Közepes és súlyos mértékű gerincferdülés esetén kimutatták, hogy a görbület mértékével negatívan arányos a forszírozott tüdőkapacitás. 35 Cobb fok alatti gerincferdülés esetén is kimutatták a légzési térfogatok csökkenését. Általánosságban elmondható, hogy a légzési térfogatok csökkenésével a tüdő alkalmazkodó képessége (complience) és a mellkasfal tágulékonysága is korlátozódik, ezáltal korlátozott a tüdő növekedése és a légzőizmok ereje.

Légúti áramlás és légúti ellenállás
A légúti áramlás általában megfelelő értékű vagy növekedett a légúti deformálódás miatt, amelyet a mellkasfal eltérő alakja okoz.

Rugalmasság
A mellkasfal alkalmazkodó képessége csökkent, amely által eltérő nyomóerők hatnak a tüdőkre, így változtatják meg a tüdő elasztikus tulajdonságait.

Mellkasfal mozgások
Radiológiai vizsgálatokkal igazolták, hogy a rekeszizom mozgása nagyobb a háti görbület konvex oldalán.

Regionális ventilláció és perfúzió
Nagyobb mértékű gerincferdüléseknél az esetek több mint felénél fordul elő aszimmetria a jobb és bal tüdőfél átlélegzési képességében. Ugyanakkor a légzési aszimmetria nagysága nincsen összefüggésben a Cobb fok nagyságával. A görbület oldalán elhelyezkedő tüdőfél a bordakosár alakjának változásával nagyobb helyet kap, így könnyebben át lehet lélegezni ezt a tüdőfelet, mint az ellen oldalon elhelyezkedő, a csökkent méretű bordakosárban elhelyezkedő tüdőfelet.

Terhelésre adott válasz
Edzés közben tesztelve – a görbület mértékétől függően- a gerincferdüléses gyermekek tüdő kapacitása csökkenhet, szívfrekvencia növekedhet.

Összegzésül elmondható, hogy az idiopathiás scoliosis gyakori, károsító deformitása a bordakosárnak, amely súlyos és visszafordíthatatlan hatásokkal lehet a tüdőfunkciókra. Nem mindig produkál nyilvánvaló klinikai tüneteket, így fontos a korai felismerés és a rendszeres pulmonológiai vizsgálat.

A cikk eredeti címe: Pulmonary function in children with idiopathic scoliosis
Szerző: Theofanis Tsiligiannis, Theodoros B Grivas